BESZOKTATÁS! Kezdődik az óvoda!
Hát eljött ez a nap is, ami nem jelent mást, mit hogy gyermeked ÓVODÁS lesz!!!
Ez bizony komoly próbatétel Neked és gyermekednek is! Ne várd, hogy zökkenőmentesen megy majd minden.
Valljuk be, nekünk is össze kell szednünk a bátorságunkat, amikor új munkahelyre csöppenünk! Hát még ha szeretteink aggodalmát érezzük a háttérből...
Az „antennák”
Gyermekünk pontosan érzi, ha nem szívesen hagyjuk ott reggelente, hogy nem bízunk az óvó néniben. Lehet, hogy a külső szemlélő nem venné észre, mennyire más így az elválás, de a gyerekek szuperbiztos antennái nagyon érzékenyek erre. Mint ahogy arra is, hogy az anyát érzékenyen érinti, hogy a gyereke kinőtt a szárnyai alól, nem szorul mindenben a segítségére, sőt érzelmileg is függetlenedik valamennyire: képes elfogadni, megszeretni más felnőtteket rajta kívül. Olyan, mintha egyenesen azt mondanánk ilyenkor Neki: te az én gyámoltalan kisbabám vagy, nélkülem elvesznél, ne bízz senkiben rajtam kívül!
Beszoktatás
Sokaknak az elengedés a nehezebb. Az elválástól való félelem, sírás hátterében az ún. szeparációs szorongás áll, az a fajta félelem, amikor a gyerekek rájönnek: ő és az anyukájuk két különálló lény. Márpedig az óvodakezdés ezt igen intenzíven közvetíti, hiszen idegen környezetben, a védelmező anyai jelenlét nélkül kell töltenie a napot.
Az apa, a nagyszülők segíthetnek ebben, hiszen rajtuk nem uralkodik el az aggodalom, ami ösztönösen elárasztja a legtöbb anyát. Az apa általában nagyon jól ellenpontozza a kölykéért aggódó "anyatigrist": kezdettől fogva felszabadultan huncutkodik a babával, dobálja, csiklandozza, hamarosan kiviszi a meccsre is (sapka nélkül!). Jobb, ha befogjuk a szemünket, és megengedjük, hogy embert faragjon a gyerekből, sőt támogatjuk a nagybetűs ÉLET felé vezető apa-gyerek kapcsolatot.
Sokat segít a későbbi elválás nehézségeinek csökkentésében, ha megengedjük, hogy egyszer-egyszer a nagyinál aludjon a kicsi. Így ráébred arra, hogy a megszokott családi fészken kívül is érezheti magát biztonságban.
Támogassuk az önállóságát, bízzunk abban, hogy meg tud oldani bizonyos problémákat maga is! Persze jól tudom, hogy végtelen türelem kell ahhoz, hogy kivárjuk, míg egyedül megeszi a reggelit, míg beletalál a pici láb a zokniba, és hatalmas önuralom ahhoz, hogy ne rohanjunk a segítségére abban a pillanatban, amikor gyanítjuk, hogy nem fog megbirkózni az adott feladattal. Higgyük el: a gyerek szólni fog, ha szüksége van ránk. Csak akkor vigyázzuk minden mozdulatát, ha önmagára vagy másokra veszélyes eredménye is lehet annak, amit csinál. Az öltözködés többnyire nem ilyen...
A feszültségoldó sírás
Sírni szabad. Miért ne? Mert hangos? Mert ciki? Gyakran elfelejtjük, hogy a sírásnak nem csak az a feladata, hogy zavarja a hallótávolságon belül lévő embereket. A sírás kifejezi a fájdalmat, és közben oldja a feszültséget. A legjobb, ha tudomásul vesszük a kicsi bánatát, érzetetjük vele, hogy mellette vagyunk, és nem próbáljuk mindenáron "elmulasztani" a sírást - még viccel, ígérgetéssel sem.
Mi az, amit ne tegyünk?
Minden gyerek más, éppen ezért ne várd, hogy ugyan úgy viselkedjen, mint a barátnőd kisfia vagy a játszótéri kispajtása, és ne csüggedj amiatt, hogy nektek nehezebben megy a beszokás az oviba, mint másoknak. Az óvó nénik mindenben a segítségetekre lesznek majd!
Minden jól fog menni, ha kellő türelemmel, szeretettel és kitartással fogsz neki a dolgoknak és viszed végig azokat!
Hogyan segíthetjük gyermekünket az óvodakezdésben?
Mindenkinek kellemes, nyugodt óvodakezdést kívánok!
Nyeste Mónika
Óvodapedagógus - fejlesztőpedagógus